Parlagfű szárítása és porítása
Tisztelt László !
A parlagfű szárításával kapcsolatban lenne egy kérdésem.
Ahogy leírta, próbálkoztam a parlagfű szárításával, majd kávédarálóval próbáltam porítani.
Az eredmény minimális mennyiségű por lett, az őrlemény java része viszont olyan vattaszerű
anyag volt. Ezzel mit kell csinálni ? Állaga alapján úgy gondolom, hogy ez kidobandó.
Jól gondolom ? Vagy egyáltalán valamit rosszul csinálhattam ?
Köszönöm válaszát.
Tisztelettel Boross Dezső (BOCSI6)
Válasz
Kedves Dezső!
Nem kell kidobni egyetlen részét sem a szárított parlagfűnek!!! Még a gyökere is jó! Ha rendesen le van szárítva az egész növény, akkor azt jól össze kell törni és turmixgépben kell először kisebb méretűre darabolni, majd kávédarálóban kell minél finomabbra őrölni. A vattaszerű anyag is hasznos.
Az ne lepje meg, hogy egészen apróra feldogozva jóval kisebb lesz a mennyisége. Ilyen állapotában jóval kevesebbet kell belőle felhasználni, hogy ugyanazt a hatást elérjük, mint amikor kevésbé volt felaprítva, vagy egyáltalán nem volt darabolva.
Nem csinált semmit sem rosszul, csak nem mindjárt kávédarálóval kell aprítani! Az a legjobb, ha már eleve jól felaprítja késsel vagy ollóval és eleve így szárítja meg, majd ezt a szárítmányt turmixolja, s végül a turmixoltat tovább aprítja kávédarálóval.
Parlagfű tablettát már a Vitamin Station webáruházában is tud vásárolni, kattintson ide!
Üdvözlöm Önt a parlagfű felhasználók és parlagfű fogyasztók egyre bővülő táborában!
Üdvözlettel: W-V.László
Ui.: Mellékelek egy levelet, amely igazolja, hogy a parlagfűnek őssejttermelő hatása van:
Kálmusz tapasztalatai az Ambrosia (=parlagfű) fogyasztásával kapcsolatban
Kálmusz 81 éves Úr, járt az INGAhasználat tanfolyamunkon - és az egyik írásunkra egy levelet küldött válaszul:
Kérlek, kattints ide és olvasd el a levelét...
a 81 éves Kálmusz tapasztalatai az
Ambrózia =parlagfű fogyasztásával kapcsolatban
Kedves Mária és Magdolna!
Kálmusz vagyok, az inga tanfolyamon találkoztunk.
A parlagfüvet 2010. augusztus óta szedem, és fogyasztom. Nekem, amikor elkezdtem fogyasztani a füvet, hétmillió volt az őssejt állományom. A fű szedésével jelentősen megnőtt, most eléri a 20-22 milliót.
Nem panaszkodhatom, nincs allergiám, nem volt minek elmúlni.
A fű fogyasztásával viszont, az egészségi állapotom stabilizálódott, jelentősen nőt az energiám és a teherbírásom.
Nehéz testi munkát is gond nélkül, rendszeresen tudok végezni (kaszálás, sarlózás, kapálás, favágás, stb.).
Különösképpen nem érzek nagy fáradságot, illetve a fáradtság érzetem normálisnak mondható. Az én koromban (egy hónap múlva betöltöm a 81. évet), ez nem szokványos.
A fű feldolgozása és tárolása:
A szedésnél célszerű vágó szerszámot (kés, olló) alkalmazni. Lehetőleg, a zsenge hajtásokat kell szedni.
Ha eső után szedem nem mosom meg, egyébként célszerű zuhany alatt lemosni, majd gumival összefogni csomókban felakasztani száradni.
Amikor a víztől megszáradt, a vastagabb szárakról le kell fosztani, és árnyékos helyen, lepedőre kiteríteni.
Párás időben nagyon nehezen szárad. Ezért szárítás közben többször meg kell forgatni, esetleg meleg helyre tenni (nem felfűtött sütőre gondolok) és pozdorja szárazra szárítani.
Ezt követően, célszerű ollóval apróra összevágni, majd tenyérrel összemorzsolni. Ezt követően, a morzsalékot kávédarálóval, könnyen porrá lehet őrölni.
Fontos csak pozdorja száraz port tároljunk, különben penészes lesz. Célszerű, viszonylag kisebb üvegekben, flakonokban tárolni, és időnként szellőzés céljából kiönteni és ismét pozdorja szárazra szárítani.
Én, a frissen szedett fű egy részét összeaprítom, és amit azonnal nem fogyasztok el, a mélyhűtőben tárolom, később ezt fogyasztom, illetve főzéskor, ezzel ízesítem az ételt.
A fű nagyobbik részét, a fent leírt módon, megszárítom, és porrá őrlöm.
A por egy részét elteszem télire, illetve részben elajándékozom.
Köszönöm a figyelmüket é türelmüket, kézcsókom: Kálmusz