Táplálkozásunk

Az ember egészségére ható tényezők között elsőrangú jelentősége van a táplálkozás minőségének.    Szervezetünk bonyolult biokémiai mechanizmus, amelynek nap, mint nap tápláló anyagokra van szüksége. Hogy egészségesek maradjunk, fehérjékre, zsírokra, szénhidrátokra, vízre, vitaminokra, ásványi sókra, aminosavakra, telítetlen zsírsavakra van szükségünk. Ezek közül bármelyik hiánya különböző rendellenességek megjelenéséhez vezet az ember szervezetében és akár halált is okozhat. A Gödöllői Agrártudományi Egyetem hivatalos mérései szerint, 1950 és 1960 között azzal, hogy átálltak a nagyüzemi mezőgazdasági termelésre, a gazdálkodók nem tartották be a vetésforgót, nem pihentették 7 évenként a termőtalajokat, műtrágyákat kezdtek el használni természetes trágyázás helyett, stb. Megváltozott minden termék beltartalmi értéke és 50-60-70 %-os csökkenések következtek be a vitamintartalmukat és ásványi anyag és nyomelem tartalmukat illetően. Ma még rosszabb a helyzet az akkori tápértékeket illetően. A tehéntej vitamintartalma az 1960 értékhez képest, mindössze 5 %!!!!! Ezért van szükség ma arra, hogy minden ember kelátos, azaz szerves kötésű táplálék-kiegészítők rendszeres, napi szintű szedésével biztosítsa szervezete számára az azóta hétezerszeresére megnövekedett környezeti ártalmakkal szembeni védelmet, mivel a tápanyaghiányos táplálékok miatt alakulnak ki az allergiás megbetegedések, melyek kezelés hiánya miatt asztmás betegséggé fajulhatnak.      Nem csak az ökológiában, de táplálkozásunkban is rendkívül veszélyesek egészségünkre  az utóbbi évtizedek alatt végbement gyökeres változások. Túl sok zsírt, káliummal dúsított sót, cukrot fogyasztunk, ami közvetlen hatással van a szív- és érrendszeri, daganatos betegségek kialakulására, az elhízásra, allergiára, stb.      Tulajdonképpen minden általunk fogyasztott élelmiszer ki van téve a környezet ártó hatásának. A műszaki haladás egyik káros következménye a savas esők megjelenése, melyek következtében a kipufogó gázok és az ipari üzemek mérgező anyagai a talajon ülepednek le. Az ipari és vegyi hulladékok beszivárognak a talajvízbe, végül pedig az élelmiszerekbe jutnak. Ezen kívül a növénytermesztésben műtrágyákat, herbicideket, rovarirtó és növényvédő szereket alkalmaznak. Az állatoknak antibiotikumokat, növekedést serkentő hormonokat adnak. A konzervgyárakban az élelmiszereket úgy dolgozzák fel, hogy közben azok elveszítik természetes tápláló értékeik nagy részét. Ezek helyett szintetikus vitaminokat, konzerváló szereket, festékanyagokat, mesterséges aromákat vegyítenek hozzájuk. Akár akarjuk, akár nem, kénytelenek vagyunk ennyi rengeteg vegyszert magunkhoz venni táplálékainkkal együtt. A kémiai vegyületek felhalmozódnak és lerakódnak szervezetünkben, így belülről roncsolják sejtjeinket.      Talajainkban kevés az ásványi anyag, különösen a jód, a szelén, a vas, a cink, a króm. Minden évben egyre sivárabbá válik a föld. Ezt műtrágyákkal igyekeznek kompenzálni, amelyek mesterségesen nagyobb terméshozamra serkentik a növényeket, mint amit a lehetőségeik megengednének. Az lenne a jó megoldás, ha a vidéken lakók mindegyikének lenne kertje, földje és azokban megfelelő termőterülete, hogy azon meg tudja termelni a családja, vagy maga számára szükséges vegyszermentes zöldségeket, gabonákat, gyümölcsöket és egyéb élelmiszereket. A városiaknak is lehetne ilyen helyeken termőföldjük, mivel napjainkban nagyfokú a falvak elnéptelenedése, sok a műveletlen föld! Ha pedig ilyenre nincs lehetősége valakinek, akkor csak állandó és megbízható termelőktől vásároljon élelmiszert és ne a kemikáliákkal tartósított élelmiszereket vásárolja A jó termőtalajok 60%-a eltűnt. Mivel pedig a talajban alig vannak ásványi anyagok, természetesen kevés van ezekből az élelmiszerekben is.   60 évvel ezelőtt a búza 20-30% fehérjét tartalmazott, ma csak 8-10%-ot.      Vegyszereket alkalmaznak a talaj trágyázására, a gyomok, rágcsálók, rovarok elleni védelemben, a termés megóvására a gombásodástól, penészesedéstől. Vegyszerek segítségével növelik a terméshozamot, a termékek raktározhatóságának idejét, javítják a gyümölcsök, zöldségfélék küllemét. Közben azonban csökkentik a termék tápértékét és méreggel telítik azt.      A mezőgazdaságban alkalmazott vegyszerek nem egyebek, mint időzített bombák. Az évtizedek során nagy mennyiségű vegyszer halmozódott fel a talajban. Onnan a növényekbe, halakba, vízforrásokba jut. Szenvednek az állatok: vegyszerekkel kezelt takarmánnyal etetik őket, majd hormon injekciókkal, antibiotikumokkal serkentik magasabb produktivitásra. Az állatok sejtjei vegyi anyagokkal telítődnek. Ezek közül sok biológiai méreg. Az ember szervezetébe jutva folyamatosan rombolják a sejteket, szerveket, s végső soron különböző betegségeket okoznak, korai öregedéshez és elhalálozáshoz vezetnek.      A friss zöldséget, gyümölcsöt az üzletekben vagy a piacon vesszük. De milyen árat fizetünk ezért a „frissességért”?      Rendszerint a termés betakarítása és elfogyasztása között elég sok idő telik el. A piaci konkurencia, a szállítási problémák megoldása és az értékesítés növelése céljából különböző módszerek alkalmazásához folyamodnak.      Sajnos közben megfeledkeznek a termékek minőségéről. A növények nagy részét éretlenül szedik le, akkor, amikor azok termése még nem érte el a kívánt tápértéket. A betakarítás után nagy távolságokra szállítják a termést és hosszú időn át raktározzák. Közben folyamatosan csökken annak vitamin, ásványi anyag és tápanyag tartalma. A burgonyában például téli raktározásának végére a hasznos tápanyagok alig 8%-a marad meg.    Az élelmiszerekhez szintetikus konzerváló, színező, aromatizáló, fehérítő, édesítő vegyszereket adagolnak, hogy javítsák azok ízét, növeljék tápértékét, lassítsák romlását, meghosszabbítsák raktározhatóságának idejét, megkönnyítsék konyhai elkészítését. Sok rákkeltő anyagot juttatnak az élelmiszerekbe anélkül, hogy erre figyelmeztetnék a vásárlókat. Ma már a gyermekek között is előfordul a rák. Régen nem volt a kórházban gyermek rák osztály, ma meg annyi beteg gyermek van az ilyen osztályokon, hogy a már a folyósokon is pótágyakon tudják megoldani a beteg gyermekek elhelyezését!!    Naiv dolog lenne feltételezni, hogy táplálékunkkal együtt szervezetünk mindent megkap, amire szüksége van. Még a legfontosabb tápanyagok felhasználásával összeállított étrend sem biztosíthatja a szervezet valamennyi szükségletét. Minél több feldolgozott élelmiszert fogyasztunk, annál fontosabb, hogy pótoljuk az étrendünkből hiányzó anyagokat.    Mindez arra utal, milyen veszélyesek a mai élelmiszerek. Az emberi szervezet azonban bölcs, alkalmazkodóképes, nagymértékben hajlamos önmaga gyógyítására. Tudja, mire van szüksége, még akkor is, ha néha ezzel magunk sem vagyunk tisztában. Ha ellátjuk szervezetünket az összes tápanyaggal, kiválasztja azok közül a legszükségesebbeket, és sikerrel küzdi le betegségeit.      Az autó motorja akkor működik jól, ha jó üzemanyagot kap. Ha rossz az üzemanyag, rosszabb a teljesítménye, előbb elromlik, stb. Az ember számára a táplálék az üzemanyag. A sejtjeink abból építkeznek, amit táplálékként beviszünk, és ahogy azt a szervezetünk feldolgozza. A jó üzemanyag a szervezetünk számára, ha vércsoport szerint táplálkozunk (50 évi klinikai gyakorlat és több ezer kutató orvos munkássága igazolja) és ezt bio élelmiszerekkel és helyes ételtársítással tesszük (Dr. Herbert Shelton, Dr. Hay módszerei). A kóser táplálék (természetes táplálék) is csak akkor jó, ha azt vércsoportunknak megfelelően választjuk meg. Óriási immuntartalékot tud képezni a szervezetünk, ha a vércsoportunk szerint, helyes ételtársítással és kétharmad részben nyers, hőkezeletlen ételeket, bio változatban és makrobiotikus arányban fogyasztunk. Ha van immuntartalékunk, szervezetünk minden betegséget képes meggyógyítani! Minden táplálkozási irányzat akkor jó ( pl. a legújabb paleolit táplálkozás is!), ha azt a vércsoportunknak megfelelően csináljuk.